Két éve Anglia déli partján, Brightonban élünk, vállalkozunk és nagyon jól érezzük magunkat. Amikor annak idején elkezdtük tervezni a költözésünket, nagy frusztrációt jelentett, hogy nem láttunk elég jó példát arról, hogy hogyan is néz ez ki akkor, amikor működik. És nagyon kevés olyan információt találtunk, ami ténylegesen segített a konkrétumokban.
És mióta kiköltöztünk, a helyzet azóta sem változott, pedig egyre több embernek az a realitása, hogy vagy már gondolkodik a költözésen, vagy épp a költözés folyamatában van, vagy már külföldön él. Annyiszor merült fel köztünk beszélgetésben, hogy miért nem beszél senki arról, hogy hogyan lehet beilleszkedni, otthon érezni magad… miért nem mondja el valaki, hogy X vagy Y… aztán egy idő után rájöttünk, hogy mi vagyunk a valaki.
Ez itt a Kiköltöztünk Podcast, a mikrofonnál Farkas Lívia és Dobay Ádám (üzlettársak, házastársak és Mario Kart-szövetségesek — sosem dobjuk egymásra a kékpáncélt).
Az első részben azt a sztereotípiát szeretnénk eloszlatni, ami igazából egy tudatos-tudattalan összemosása a Külföldnek, nagy kával. Ha ezt szétszedjük alkotóelemeire, és rávilágítunk, hogy ez nem teljesen így van, akkor egészen meg tud változni a gondolkodásod az egész témáról, amikor a költözésedet tervezed.
Ízelítő az első rész témáiból:
- Miért baj, hogy összemosódnak a költözés problémái a külföldre költözés problémáival
- London nem Anglia, sőt, a Külföld sem Anglia
- Milyen sztereotípiák tudnak születni abból, ha minden országot egy kalap alá veszünk
- És azt is elmondjuk, hogy nekünk hogyan kezdődött ez a történet, és miért vágtunk bele ebbe a podcastba. 🙂
- Valahol a 34. perc környékén Ádám véletlenül hetvennégymilliót mond hatvannégy helyett. 🙂 Az utóbbi a helyes infó, mindenesetre nagyságrendileg így is magas a szám.
Hogyan hallgathatod?
- Itt és most: Számítógépen és telefonon nyomj a fenti lejátszógombra a böngésződben és már hallgathatod is!
- Vidd magaddal: Ide kattintva a gépedre mentheted az MP3 fájlt, amit magaddal vihetsz az MP3-lejátszódon, rátöltheted a telefonodra (hogy ne fogyasszon adatot), USB-n a kocsiba, kihangosíthatod főzés-takarítás közben
- Androidon: használd az ingyenes Podcast Addict appot (írd a keresőbe, hogy „Kiköltöztünk” :), és Spotify-on is megtalálsz minket! 🙂
- iPhone-on: megtalálsz minket az iTunes podcast-tárában
Ha magával a podcasttal kapcsolatban van kérdésed, olvasd el a Gyakori Kérdéseket 🙂
Sziasztok! Szuper jó téma, amit nagyon jól körüljártok! Nekem is rég megy az agyam azon, hogy erről valahogy, valamilyen formában többet kéne beszélni. Sajnos tényleg mindenki csak a félinformáciokat kapja illetve a végleteket látja. Ha rossz az nagyon rossz, ha jó akkor meg jön a persze neked könnyű! A jó mögött meghozott áldozatokat nagyon kevesen látják. Mondom ezt úgy, hogy 2004 óta külföldön élek: németországi Erasmus-szal kezdődött… aztán lett belőle egy általatok is említett erasmus-szerelem, ami elvitt Spanyolországba. (Apropó, ott is a konyhában van a mosógép! 😉 ) Aztán 5 év Madrid és egy esküvő után (we love you Erasmus) visszaköltöztünk Németországba. Ennek immár 6 éve, és ez alatt a 6 év alatt nem csak 3 gyerekünk született, de közben 3 különböző tartományban is laktunk. Szóval témába vág nálam a költözés és a külföldre költözés, az állandó beilleszkedés kérdése. Az idők folyamán az embernek persze kialakulnak rutinjai, megtanul trükköket, de egy mankó mindig jól jön! Kíváncsian várom a folytatást, hajrá!
Szia! Juhú, első kommentelő! Köszönjük! 🙂
Az elején féltem a konyhai mosógéptől, hogy kajaszagúak lesznek a ruhák, de nem lettek, ha lejár, kiszedem a cuccokat, és kiteregetem a másik szobában.
Nagyon örülünk, hogy hallgatsz minket! A második epizód már megvolt? 🙂
Az egesz otlet zsenialis. 🙂 <3
De kulon kiemelnem, mennyire nagyon jo, hogy beszeltek arrol, hogy semmi sincs kobe vesve es igenis er valtoztatni a terveinket. Biztos, hogy nagyon sokakat, akar tudat alatt is befolyasol az 'uristen mit fognak szolni / mi lesz velem ha nem sikerul' nyomas. Szamomra egesz eletem egyik legfelszabaditobb tanulasa, hogy MINDENBEN er kiserletezni es er elrontani bizonyos kiserleteket. A 'kulfoldre koltozes' szerintem hatvanyozottan ilyen tema, mert sokszor szinte kezdorzsolve varjak masok, hogy elrontsd ezaltal is igazolva az o elkepzelesuket arrol, hogy ez nem mukodhet. En sosem mertem volna elindulni, ha nem tisztaztam volna magamban, hogy oke, ha nem sikerul, akkor sincs semmi baj. Emlekszem fontos volt az is, hogy hangosan ki mertem mondani, hogy erosen benne van a pakliban, hogy nem sikerul.
Szia Luca!! 🙂
Így van, és nagyon fontos azt is megbeszélni, hogy mi az, amitől úgy érezzük, hogy „nem sikerült”, vagy hogyan néz ki az, amitől életbe lépnek a B-tervek. A célkitűzésnek fontos része a pontos megfogalmazás, mérhető dolgokkal (határidők), egyértelmű elvárásokkal (hol lakunk, milyen munka van, hogy érezzük magunkat stb.), amikről el lehet dönteni, hogy teljesültek-e vagy sem. És ha nem, akkor mi a következő lépés. Erről már csak azért is fontos beszélni, mert ha és amennyiben erre van szükség, ne akkor érjen váratlanul, hogy ja, nem az van, amit akartam, na és akkor most mi lesz… Ha készülünk Zs-tervvel, akkor nem festünk ördögöt a falra, hanem felkészülünk, és magunknak segítünk, ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy szükség lesz rá. Ne legyen, de attól még jó, hogy ott van.
Mi pont a Brexit szavazás után pár héttel érkeztünk (minden becsomagolva, lakás lefoglalva, nem volt visszaút, és nem is akartunk), külön fontos volt az elején megbeszélni, hogy melyik fejlemény ránk nézve mit jelent. Mert akkor meg olyan volt benne a mi paklinkban, hogy hiába vagyunk szuperkirályak és ügyesek és fantörpikusak, ezek a majmok olyan törvényeket hoznak a nem állampolgárokra, hogy húzhatunk el. Ez nem rajtunk múlt (és nem most múlik most sem), ki vagyunk szolgáltatva neki, de nem az segít, hogy homokba dugjuk a fejünket. Azért most már stabilizálódott a helyzet, majd erről is beszélünk a brexites epizódban. 🙂 De ez tipikusan olyan tényező, amivel ha számolsz is, nem tudod befolyásolni a kimenetelét, és igenis fel kell készülni a legrosszabbra, akkor is, ha marhára nem azt akarod.
Köszönjük, hogy itt vagy! ♥
Egyszerűen imádlak titeket! Azt vettem észre hogy az én koromban nem csak saját magunk felé vannak kétségek, hanem az összes ember felé intelligencia és empátia szintjén leginkabb. Nem is gondolnátok, engem igazán kettőtök kapcsolata hatott meg, az egymással szemben nyilvánított olyan fajta tisztelet, ami az igazi ismerettségből ered. Másrészt nagyon jól esik az ilyen szintű gondoskodás a haza iránt, mert azzal hogy nektek és még sokuknak sikerült ezeket megérteni, elfogadni, mint ahogy ti is meg tesztek mindent a sztereotípiák ellen, nem adják át. Ha nem is az utazáshoz hoztatok meg a kedvemet, mert kedv van de 20 évesen erre keret olyannyira nincs, az élethez biztosan! Teljes szívemből kívánom a sok hallgatót, hogy az egész ország végre kiléphessen abból a burokból amiben él és felfoghassak hogy élnek egy gyönyörű bolygón, ami megannyi csodás, érdekes es izgalmas ember és hely tárháza! Kívánok még kitartást, és köszönöm a belefektetett energiátokat.
Köszönjük ezt a nagyon kedves kommentet! 🙂 ♥
Sziasztok kedves Via és Ádám! 🙂
Mindkettőtök blogját (amíg Ádám is írta) követem vagy ezer éve, csak utálok hozzászólni, ezért ti nem tudtok rólam. 🙂 Igazából Ádám, hozzád lenne egy kérdésem, ha nem gond ilyen jellegű kérdésre nyilvánosan válaszolni. Szintén japános vagyok, bár még csak kezdő, de nagyon komolyak a szándékaim. 🙂
A kérdésem az, hogy muszáj volt teljesen feladnod a japán nyelvhez kapcsolódó munkát valamilyen ok miatt, vagy csak nem vágytál már rá többé? Szerinted mennyire lehetséges/ egyszerű nem angol anyanyelvűként (angolul jól, de akcentussal beszélő emberként) Angliában olyan munkát találni, mint például japán nyelvtanár, fordító, tolmács? Tervezed, hogy valaha folytatod a blogírást?
Mint mindig, most is szuper volt titeket hallgatni, és annyira örülök, hogy végre együtt hallhatlak benneteket. Imádnivalóak vagytok egyenként is, de ketten méginkább. Várjuk a folytatást!
Üdv, Anna
Szia Anna!
Abszolút nem volt muszáj feladnom és nem is adtam fel a japános vonalat (bár munkának nem nevezném, leginkább hobbi volt Magyarországon is, a munkának feltétele hogy meg is éljen belőle az ember :). Annyira nem kellett feladnom, hogy a kiköltözésünk hetén volt az első előadásom a helyi moziban, még ki se voltak pakolva a dobozok, én már bevezetőt tartottam a Szél támadhoz. Azóta is rendszeresen együtt dolgozom velük, most volt a második Studio Ghibli-előadássorozatom. Ehhez arra volt szükség, hogy proaktív legyek — a költözés előtt körbenéztem, hogy mennyire vannak kis helyi független mozik, mi a műsoruk (hogy mire tudnék rácsatlakozni), ez alapján rájuk írtam, elmondtam hogy van hátterem abban amit épp vetíteni készülnek, szívesen tartanék bevezetőt a filmhez. Ennyivel indult egy most már két éves kapcsolat velük. Megkerestem azt a pontot, ahol én tudtam nekik segíteni, és konkrét ajánlattal érkeztem.
Arra, hogy te japán nyelvtanárként, fordítóként és tolmácsként tudnál-e itt elhelyezkedni, ez egy tág kérdés, mert az ország nagy, nyilván függ területtől, helyi viszonyoktól, stb. Az biztos, hogy Angliának elég régi történelmi gyökerei vannak Japánnal, sok japán cég európai székhelye van a UK-ben, és rengeteg angol-japán szervezet létezik. Nem tudok senki helyett beszélni, de ha jó vagy és itt laksz, akkor lehet menni kilincselni CV-vel (illetve már Magyarországról is keresgélhetsz, hogy egyáltalán milyen cégek, szervezetek vannak, akiknek szívesen dolgoznál). Magán vonalon pedig itt is láttunk már több hirdetést nyelvtanárra, és nem mindenki japán anyanyelvi — az már nagyobb kérdés, hogy csak sok ember hirdet, vagy meg is él belőle valaki.
Az utolsó kérdésedre reagálva, jelenleg a ráérős szabadidőmben az angol honlapomat fejlesztem, ez a https://www.followthemoonrabbit.com . Innen elérhetőek az eddig elkészült írásos anyagaim, és hamarosan jönnek újak is. 🙂
Sziasztok!
Nagyon örülök, hogy végre olyan szemszögből is hallok a kiköltözésről, ami nekem fontos.
Elsősorban az a bajom a „külföldi sztorikkal”, hogy csakis a pénzről szólnak, legalábbis az én környezetemben. Nem tudtam érdemleges véleményt kapni arról, hogy milyen a közeg, a politika, a közélet, a kultúra. Mintha ez nem számítana. Egyszerűen ez nem érdekli azokat, akik kiköltöztek. Mindenki arról beszél, hogy mennyit keres és de jól megy neki és milyen király, mert minden milyen olcsó. Az a gyanúm, hogy ezek az ismerőseim mintha nem is akarnának beilleszkedni, hanem csak pusztán gazdaságilag jobban megéri ott élni, ezért ott élnek.
Mi pedig nem azért költöznénk, mert több pénzre vágyunk, hanem mert más közegre, más közéletre, más kultúrára és más emberekre.
Eddig szinte csak Tőletek hallottam, hogy kultúra, emberek, beilleszkedés. És ez nagyon jó! Köszönöm, de nagyon ám! 🙂
Szia Andru!
Örülünk, hogy bejön ez az irány. Pontosan azt tapasztaltuk, amit te, részben ezért is indítottuk ezt a podcastot.
A pénz az nagyon jó, ha van, főleg ha olyan közegből jössz, ahol nincs vagy nehéz szerezni. Úgyhogy egy szinten jogos, ha valaki örül annak, hogy eddig nem tudott megélni, és most már meg tud. De ezen a ponton túl a pénz már nem minden. Amint megvan a pénz, ki fog bukni minden más is, ami nem kompatibilis az emberrel. Teljesen egyetértünk veled abban, hogy nem mellékes a közeg meg a kultúra sem, mert nekünk is úgy teljes az élet, ha nem csak arra fókuszálhatunk, hogy legyen minél több pénzünk megvenni azokat az izéket amiket meg akarunk venni. Igenis számít az, hogy kikkel is hol töltöd a munka- és a szabadidődet, és mi sem arra gyúrunk, hogy az legyen a sírkövünkön, hogy „tök jó áron vett avokádót”.
Pont ezért szorgalmazzuk, hogy a költözés az ne csak ilyen egyirányú legyen, hogy „hol lehet sokat keresni”, mert pont ez hozza létre azokat a helyzeteket, amikor tényleg sok pénz jön be, és az élet többi része csalódás. És igazából ez erősíti azt a végletes sztereotipizálást, hogy „Magyarországon minden jó volt csak nem lehetett megélni, X országban meg meg lehet élni, de semmi se jó”. Ennél mindig árnyaltabb a kép.
Sziasztok! Nagyon tetszett a podcast, annyira jó hallgatni titeket! Nekem nem a lényeg jött át 🙂 , mivel a költözés nem aktuális, hanem ahogy beszélgetettek arról, hogyan érett meg a döntés, hogy változtassatok. Mi a barátommal most költöztünk össze, és már nagyon érik egy nagy megbeszélés a céljainkról, pénzügyekről, hogyantovábbokról. Esetleg nem akartok egy ilyen podcastot is csinálni? Nekem annyira mintaszerűnek tűnik, ahogy ti megszervezitek az életeteket, hogy szívesen hallgatnék pár hasznos-praktikus tippet, hogy hogyan zajlik nálatok egy ilyen. Előre is köszi 🙂
Szia, köszi a témafelvetést! Ha lesz ilyen epizód, akkor az valószínű megint Lecsó vendégepizód lesz, mert a költözéshez kevésbé kapcsolódik. De felírtuk, és ha ihletünk van, megcsináljuk 🙂
Annyira összenőttetek, hogy még a beszéd stílusotok, hanglejtésetek is egymás tükörképei 🙂
Csodásak vagytok, szuper a podcast!
Idén márciusban találtam rá Viára, kirántott a mélypontomból, a passzivitásomból, naplózni kezdtem, és tudatosabbá tenni a mindennapjaimat, mert Via azt mondta: „a napokból áll az életed”. Ez telibe talált.
Köszönöm Nektek a segítséget!
Visszahúzódó ember vagyok, de a közösség felé fordultam, mentorom lett, FB csoportom lett napi bejegyzésekkel (Éld az életed – hagyd a takarítást másra.), és egyre jobban megismertem az új, kisgyermekes anyuka-önmagam.
Kicsit eltávolodtam az oldalatoktól, lanyhult is a flow, erre most megint itt vagyok, és megint lendületet kaptam, bizakodást, és fő szavam az Aktív lett!
Tényleg nagyszerűek vagytok, sok sikert és boldogságot kívánok a továbbiakban!
Szia, nagyon köszi, örülünk, hogy megmaradt benned az a mondat. Neked is további sok sikert! 🙂
Sziasztok, most kezdtem el hallgatni a sorozatot, és nagyon tetszik, ahogy megfogalmaztátok az alapokat, pontos. Én 7 éve élek külföldön, most Németországban, korábban meg Hollandiában.
Úgy vettem észre, hogy az összemosásnak nagyrészt a nyelvhez van köze. Mindenhol, ahol nem beszélnek magyarul, Külföld lesz nagy K-val, ez sokaknak ijesztő. Na csak egy tapasztalat, nem kinyilatkoztatás.
Hallgatom tovább is, biztos lesz még mondandóm 🙂